A legtöbb nagyobb Európai városnak van olyan fesztiválja, ami már a város nevének említésére az ember eszébe jut. Milyen lenne város fesztivál nélkül? - teszi fel a kérdést Nele Hartling a most megjelent Focus on Festivals című tanulmánykötetben. És valóban milyen lenne Salzburg és Szeged az Ünnepi Játékok nélkül, Montreux és Miskolc, jazz és opera nélkül, Berlin és Budapest a Berlinae és a Sziget Fesztivál nélkül? Szerencsére ezt nem tudjuk, de érdemes belenézni a kortárs esettanulmányokat tartalmazó könyvbe.
Berlin
Nele Harling történetileg elemzi a Berlini Filmfesztivál, a Berlinae és más berlini fesztiválok kialakulását és változásait az évek során. Az egyik fő kérdés, amire a szervezőknek képesnek kell tudni válaszolni a program összeállítása során az, hogy miért éppen azokat a művészeket hívták meg és miért ebben a kombinációban? A másik fő kérdés a helyi kulturális programokkal való összhang, vagyis milyen különlegességet hoz a fesztivál a város éves programjába?
Fesztiválosodás - Franciaország
Emanuel Nergrier a fesztiválok társadalmi hatását az új kulturális repertoár kialakításában látja. Ma már a fesztiválok nem csupán kiegészítők az állandó intézmények mellett, hanem önálló repertoárjuk versenyzik a folyamatosan működő intézmények programjaival. A kultúrafogyasztók körében Nergrier alapvetően hedonista felfogást látja érvényesülni, aminek pedig az életöröm a mozgatórugója, ebben pedig a fesztiváloké a vezető szerep.
Városi fesztiválok - Olaszország
Monica Sassatelli alapvetően a városi élmények skálájának szélesítését látja a fesztiválok erősségének, ezek az események a társadalom többségét alkotó városi emberek, az élménytársadalom kiteljesedését szolgálják. A városi kulturális és közösségi terek kiszélesedtek, a fesztiválok az elmúlt évtizedekben visszafoglalták a kihasználatlan köztereket új funkciókkal gazdagítva azokat. Ma már a várostervezés alapvető szempontja lett a közösségi tér többcélú használhatósága.
Learning by doing
Roberta Comunian és magam is a tanuló közösségek szempontjából elemeztük a fesztiválokat. A szocializáció fogalma elméleti, de a gyakorlatban az értékek és viselkedésminták átadásának folyamata, a közösségi normák elsajátítása erőteljesen jelen van a fesztiválokon. A tanulás nemcsak a közönség, hanem a művészek tudáshálózatában is szerepet játszik, a Fuse Medway Fesztivál (Kent, UK) példáján keresztül a manapság divatos hálózatelemzés módszerével kapott elemzés bizonyította a fesztivál művészeti alkotómunkára gyakorolt élénkítő hatását.
Átalakuló fesztiválok
Richard Fletcher a Greenlight Festival (Leister - UK) pédáját alapul véve mutatja be a fesztiválok lehetséges átalakulásait és változásait, melyben a kulturális politikai és általános politikai szálak is egymásba kapcsolódnak. A fenntarthatóság nem csak természeti és gazdasági kontextusban értelmezhető, hanem politikai vonatkozásai alapján is.
Vezetés és menedzsment
A Flow Fesztivál (Makasiinit, FI) életútját mutatja be Satu Silvanto, melyben a fesztivál és a közönség egymásra találása a fő gondolati szál. A minden határon túli közönségméret növekedés nem minden fesztiválnak tesz jót, a szervezők itt 5000 fős létszában látták biztosítottnak a megfelelő fesztiválhangulatot. A fesztiválterület azonban évről és évre újítást kíván mind méretében mind pedig programjában.
Lucio Argano szerint a Romaeuropa Festivál (Róma, IT) a nemzetközi együttműködés és a vezetés példája. Azt, hogy meghatározó személyiségek adják meg egy-egy fesztivál sajtóját, az olasz fesztiválok igazgatóinál talán senki sem tudja jobban.
Jennie Jordan a turbulens környezeti változásokat elemzi az érintetek, a vízió és minőség valamint a változó közönség vonatkozásában.
Mladi Levi Fesztivál (SI) esetében a kulturális emlékezet változásait elemzi Nevenska Koprivsek a politikai tér elfoglalásán, a Balkán és a hálózatosodás szerepére is kitérve.
Jacqui Norton a Diggers Fesztivál (Wellingborough, UK) bemutatásán keresztül a Diggers mozgalom, általánosítva pedig a politikailag tematizált fesztiválok sajátosságait és mechanizmusait mutatja be.
Anne-Marie Autissier az önkéntesek és fesztiválok kapcsolatát elemzi az Aarhus Fesztivál (DK), a Holland Dance Festival (NL), az Edinbourgh Nemzetközi Könyvfesztivál (UK) és a Nyitrai Divadelna Fesztivál (SK) gyakorlatát bemutatva.
David Dooghe Rotterdam városát mutatja be, ahol - amint az számos tanulmányból ismert lehet egy leépülő városból egy divatos várossá változtatott a fesztiválok megjelenése - a Nemzetközi Filmfesztivál mellett a Caribbean Summer nevű fesztivál és a városi színház szerepe kiemelkedő jelentőségű volt.
Ezen kívül még további 12 cikk elemzi egyes európai fesztiválok gyakorlatát és jövőjét. Kedvcsinálónak ennyit gondoltam megosztani a blog olvasóival, pár oldalas ingyenes betekintést nyújthat a kiadó honlapja itt. A De Monfort University és a Leeds University szerkesztői a kétezres évek első nagy fesztiválokat elemző-összefoglaló kötetét válogatták össze.
