A fesztiválok kétségkívül a mai kor kiemelkedő ünnepei, részt
venni egy ilyen eseményen sokak számára az év csúcspontját jelenti. A
boldogságkereső ember számára vonzó az ünnepek idején lehetséges szabad
cselekvés, életöröm és boldogságérzés átélése.
Az ünnep ugyanakkor
történelmi korokat átívelő jelenségként végig jelen volt a
történelemben, az ünnep iránti igény minden társadalomban kimutatható.
Az ünneplés összetartozást, identitást megerősítő szerepe és az egyén
számára közösségben elérhető boldogságélmény együttesen járul hozzá a
társadalmi együttműködéshez, ezért az ünnep egyúttal evolúciós túlélést
elősegítő társadalmi tevékenység is.
A fesztiválok üzenete a résztvevők
mellett a médiát is befolyásolja, és erősíti egy-egy település vagy
térség pozícióját. A fesztiváljelenség elemzései azokra a kérdésekre
keresik a választ, hogy vajon miért alakult ez így, miért éppen ilyenek
és hogyan érvényesülnek a mai fesztiválok?
A könyvet megrendelheted kedvezményesen, közvetlenül a kiadótól! <-- Erre a linkre kattintva!
Részlet a könyvből:
A könyvet megrendelheted kedvezményesen, közvetlenül a kiadótól! <-- Erre a linkre kattintva!
Részlet a könyvből:
Az 1990-es rendszerváltozás után az alapított fesztiválok száma
megugrott, de ez nem hozta azonban meg a gyors áttörést sem a
korábban tiltott vagy tűrt zenekaroknak, sem a nonkonform
alternatív zenei kultúrának.
A Beatrice és a P. Mobil médiatámogatás nélkül nem volt eléggé
ismert az akkori fiatalok előtt, a nonkonform alternatív zene
beáramlása a médiába pedig lassú folyamat eredménye lett. A
korábbi sztárrendszer megszűnt az új pedig még nem alakult ki.
Az 1980-es évek végén konformmá vált az elektronikus alapokra
épülő popzene és a felvételről lejátszott (playback) „előadó
művészet” a színpadokon – ez felelt meg a tömegek
igényszintjének és/vagy figyelmetlenségének. E korszak jelképe
a tátogó énekes, aki a saját lemezét felvételről mutatja be,
azaz eljátssza, mintha énekelne az őt hallgató ünnepi
közösségnek. Ezzel a konform kultúrával szemben fogalmazta meg
magát a Sziget Fesztivál 1993-ban az Óbudai szigeten. A cél
egyfelől a hangszeres élő zene bemutatása, másfelől a fiatalok
„tér-idő kapszulájának” kialakítása volt – utóbbira utal
a „Kell egy hét együttlét!” szlogen. Két számunkra
fontos előzménye is van a Szigetnek. Az egyik a fiatalok
találkozójaként működő Egyetemisták Főiskolások Országos
Turisztikai Találkozója (EFOTT), ami 1975-óta biztosít zenés
találkozóhelyet a fiataloknak, de főleg a felsőoktatási
hallgatóknak a KISZ, majd a Hallgatói Önkormányzat szervezésében.
Ezt formai előzménynek tekintem.
A másik előzmény az Óbudai
sziget helyszínének könnyűzenei előélete. Itt rendezte meg
1980-ban a Fekete Bárányok nevű koncertet a Beatrice, a Hobo Blues
Band és a P. Mobil; a rendszer válasza 1981-ben a zenész
szakszervezet szervezésében egy egynapos fesztiváljellegű koncert
megszervezése volt az ismertebb (értsd: konform) rock zenekaroknak.
Tíz évvel később, 1991-ben a szovjet csapatok kivonulásának
megünneplésére „Viszlát Iván!” címmel rendeztek
magánkezdeményezésre fesztivált alternatív zenekarok
részvételével. A Sziget Fesztivál tehát egyrészt a fiatalok
találkozója volt korhatárra és iskolai végzettségre utaló
feltételek nélkül, másrészt egy szimbolikus nonkonform zenei
helyszínen valósult meg, harmadrészt pedig alternatív zenei
pályafutással rendelkező szervezők rendezték meg és főleg
ilyen előadókat hívtak meg. 1994-ben a második alkalommal a
woodstocki fesztivál 25 éves évfordulóján rendezték meg, ahová
az eredeti woodstocki fellépők közül is eljöttek. Az alternatív
zene elterjesztésében a média ellenséges magatartása miatt a
fesztiválok játszották a fő szerepet. A Sziget Fesztivál eleinte
zömmel alternatív és rock stílusú zenekarokat hívott meg,
később az ezredforduló után összművészeti eseménnyé vált.
Az alternatív zene magyarországi konformmá válását a Sziget
Fesztivál sikerén túl mutatja a Kispál és a Borz zenekar
népszerűvé válása és a zenekarvezető által 2008-óta
szervezett Fishing on Orfű fesztivál alcíme: „alterfeszt”. A
másik országos sikert elért alternatív zenekar a Pál Utcai Fiúk
(1994-ben az ország legnépszerűbb zenekara a lemezeladások
alapján) Világ Veleje Nyár címmel szervez fesztivált a 8.
kerületben Budapesten.
Mára egyfelől kiszélesedtek a konform kultúra határai, másfelől
szegmentálódott maga a konformitás, harmadrészt a közönség is
kortalanná vált. Ezt bizonyítja a közönség „öregedése”,
azaz a korábbi ellenkultúrában felnőtt fiatalok megtartották a
saját ízlésüket, ma már mindenki fiatal, aki fiatalnak érzi
magát. A stílust illetően a világzene nyert még teret az
ezredforduló óta, amibe gyakorlatilag minden nép minden stílusa
belefér (ld. Vidor Fesztivál).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése