Az élet változik

 

A késő modern kor embere időnként elfelejti, hogy az emberi élet rítusokkal teli folyamat. A természeti rítusok az évszakok változásaihoz kötődtek, ettől függetlenítheti magát a modern ember, a mágikus rítusokban pedig már nem hisz. Az élet változásait jelző ún. életválság rítusoktól azonban nem lehet függetleníteni magunkat.

 

A Blogban megjelent korábbi írások alapján talán már nem szokatlan azt mondani, hogy a fesztiválok elterjedésének egyik fontos oka a modern társadalomban tapasztalható rítushiány. "Hiányzik nekem az átmenetek rítusa, annak az ünneplése, amikor egyik állapotból a másikba megyek át."  - írta Palya Bea a január 15-én megjelent Beavatás című videó alá. És valóban az élet változásainak jelzése egyre halványabb és ezzel hiányt szül.

 

A születés, a házasság és a halál, a három legfontosabb életválság rítus közül a születés az amit még talán megünneplünk, a rokonok sorban meglátogatják a megszületett gyermeket (persze csak az elsőt). A házasság amellett, hogy egyre kevesebb embernek adatik meg, nem divat, a kiadásokkal terhes lagzi ünneplése pedig még kevesebb. A másik ember még útmutatóval együtt is túl bonyolult, hogy lecövekelj mellette, arról pedig, hogy ígéretekkel halmozd el szó sem lehet. A halál esetében - a közeli rokonokat leszámítva - már csak kiugrunk a munkahelyről egy kis időre, míg a szertartás tart.


Apró kis dolgok

 

Az élet kisebb változásait talán már észre sem vesszük. "Nap mint nap ezer pici váltást csinálok, ami könnyen felhorzsol. De nagyobb állapotváltozásom is van bőven, az meg fáj, és vágyom arra, hogy ilyenkor egy szerető, erős közösség megtartson" folytatja Palya Bea. És bizony ez az a szükséglet ami a közösség megtartó erejében nyer kielégítést bármennyire is individualista a társadalom. Nehéz lett volna ennél szebben megfogalmazni, hogy a fesztiválok szerepe az evoluciós szükségletek kielégítése, s ez a szükséglet a rítusok mellett a közösséget is feltételezi.

 

A kisebb változások észrevétlensége miatt sokan leélik az életüket úgy, hogy nem ismerik meg egymás változások utáni világlátását. Természetesen nem a régi rítusok visszacsempészését tartom itt fontosnak, hanem azt, hogy ahogy változik az élet úgy van szükség új rítusokra is. Éppen úgy ahogy a modern kori mágikus rítusok szerepét felvállaló művészetben is. Nemcsak a művészet az ami Orbán János Dénes költő szavaival folyamatosan frissülésre szorul, hanem az életmód is, emiatt pedig új rítusokra is szükség van.

 

A változásokhoz egyre jobban kell alkalmazkodni, különben elveszettnek érzi magát az ember. S bár ez még nem iskolai tantárgy, azért remélhetőleg egyre jobban sikerül. Ennélfogva a változáshoz való alkalmazkodást kísérő új rítusokkal fogunk még találkozni a közeljövőben. Bár gyanítom a tapasztaltabbak erre már azt fogják mondani, hogy őrült szokások vannak kialakulóban a fiatalok között...