Mindenki tudja, hogy mi történik egy
fesztiválon. Odautazunk, lepa(r)kolunk, megkeressük/felállítjuk a szállást,
majd felkeressük a színpadokat és kirakodást. Több kevesebb időt mindenhol eltöltünk miközben oda-vissza vonulunk a színpadok között
a fesztivál területén vagy a városban és végül visszatérünk a szálláshelyünkre. Pár napig megismételjük
a napi programot (színpad, vonulás, kirakodás, színpad stb.), majd a végül
hazautazunk. Ez teljesen világos és érthető. Ráadásul nem kötelező a részvétel,
mint az archaikus társadalomban vagy a középkorban, hanem önkéntes. Mindez
mégis más, mint ha otthon maradtunk volna. Hogy miben más, arra a tudományos
magyarázat adja meg a választ.
A fesztivál rítus
A fesztivál rítus
A fesztivál folyamat rituális folyamat.
A rítus mint szokáscselekmény megjelenik a mai ünnepi eseményeinken, de sajátos
helyzetet jelent a rítushiány. Megkockáztatom: ezért is lehet akkora vonzereje
a fesztiváloknak mert rítusok megélésére kínálnak alkalmat, a mai ünnepeink
elsivárosodása mellett üdítő kivétel a fesztivál. A törzsi társadalmakban az
emberek rá vannak kényszerítve, hogy a rítusok során törvényszegően
viselkedjenek, a modern korban a rítusokban való részvétel szabadon választható
szabadidős tevékenységekhez kapcsolódik. Utóbbit nevezi Turner liminoid
jelenségnek, mely jelenséget a „választás
jellemzi, a liminálist pedig a kötelesség.” (Turner 2002: 35) Manapság
szabadon választhatunk, hogy mely eseményeken veszünk részt és melyeken nem, a
törzsi, de akár a középkori vagy a népi kultúrában a liminális ünnepi folyamat volt
inkább jellemző.
Gennep és Turner elméletei alapján a
fesztiválokon megvalósuló köztes állapot (liminalitás) az alábbi módon
modellezhető időtengelyen:
A
modellben az elkülönülés a fesztiválra való elindulással kezdődik, ebben a
szakaszban ráhangolódik és felkészül a fesztivállátogató a várhatóan
bekövetkező eseményekre, elvárásokat alakít ki és megtervezi saját cselekvését.
Az utazás során várhatóan találkozik más fesztiválra utazó látogatóval így a
közös élmények, a múltbeli események felelevenítése, a felkészülés kezdetét
veszik utazás közben. A megérkezés után a fesztiválon megvalósul a tér-idő
kapszula, létrejön a liminoid és ideális esetben a communitas állapota, melyben
a hétköznapi életben lehetetlen események is lehetségesekké válnak és minden
résztvevő egyenlővé vélik korra, jövedelemre, társadalmi szerepre tekintet
nélkül. A résztvevőket egyaránt jellemzi a hétköznapinál nagyobb nyitottság és
a cselekvés szabadsága. A fesztiválról való hazaindulással a társadalmi
struktúrába és szerepekbe való visszatérés veszi kezdetét, mely a hazaérkezésig
tart.
A fesztiválok bugyrai
A
társadalmi életben az egyén státusza időről-időre változik. „A társadalmi élet dialektikája alapján az
alacsonyabb státuszból a magasabba történő jutás a státusnélküliség átmeneti
állapotán keresztül vezet.” (Turner 2002: 110) A gyakorlatban
státusváltozást státusemelkedés és státusmegfordítás rítusai kísérik. Turner
összefoglalóan életválság rítusoknak nevezi az élet legfontosabb
státusváltozással járó események rítusait (az átmeneti rítustok másik nagy csoportját
naptári rítusok alkotják). A modern társadalomban nem csak a születés,
pubertás, házasság, halál, hanem az egyéb ünnepi események is alkalmat adnak az
életválság rítus megvalósítására.
Egy
fesztivállátogató esetében társadalmi státuszemelkedésről beszélni ugyan
nemigen lehet, de a kortárs csoportok elismerésére és érdeklődésére bizton
lehet számítani. A nivelláció (alámerülés) a fesztiválok bugyraiba megvalósul,
ugyanakkor a státuszemelkedés csak abban az értelemben történik meg, hogy a
résztvevő többnek érzi magát az által, hogy részt vett egy fesztiválon. A
kortárs csoport ugyanakkor a fiatalok számára számos kutatás szerint a
legfontosabb viszonyítási pont, a kortársak elismerése pedig a legnagyobb dolog
a fiatalok értékelése szerint.
Redundancia
A
rítusok viselkedésmintákat is hordoznak. Leach (1961) hangsúlyozza, hogy a
viselkedésminták elsajátítását segíti a magas redundancia tényezőt igénylő
utánzás alapján való tanulás. Ez magyarázatot ad az ünnepi rítusok és az
ünnepek rendszeres ismétlődésének erőteljes szerepére a kultúraátadási
folyamatban. A fesztiválokon, és különösen a könnyűzenei fesztiválokon azonban
nem csak az évenkénti ismétlődés jellemző, hanem az is, hogy az előadók személye
gyakran jelentős átfedést mutat a nyári fesztiválokon. Rossz nyelvek szerint „ugyanazok
lépnek fel, csak más sorrendben”. Ugyanakkor tudományos szempontból ez természetesen
nem véletlen, mivel ez a redundancia segíti a kortárs csoportok belső folyamatait,
az utánzás alapján való tanulást.
A hivatkozások a könyvben elérhetők:
A hivatkozások a könyvben elérhetők:
